|
Hallstatt egy csöppnyi ausztriai barokk kisváros, melynek neve a kelta hagyományok szerint
a "só helye", lakosainak száma 1 000 fő, ami a hely szűke miatt lényegében évek óta nem is változik. A városka érdekessége, hogy egyetlen főutcából (Seestrasse) áll. Különleges ékszere a festői természeti környezetén kívül az a kis gótikus templom, melynek három különösen szép szárnyas oltára van. A helyszűkével küzdő kisváros különös és egyben bizarr nevezetessége a templom kertjében található teraszos temető, melyben a halottak maradványait 10 évente kiássák, majd koponyájukat kifehérítik. A koponyákat festett virág- és babérkoszorúkkal ékesítik, majd a fehér "homlokra" gót betűkkel vésik fel a elhunyt nevét. A templom melletti sziklafalba vájt Csontház így őrzi a megboldogult földi maradványait.
A városka a szikla lábához épült egymásra épült házak csodálatos sorából áll, a városlakók a már említett helyszűke miatt, a ház falához gyümölcsfákat ültettek és felfuttatták azokat a falon.
Hallstatt további nevezetessége a világ legrégebbi ismert sóbányája, melyet 2002-ben múzeummá alakítottak át.
1664-ben ebben a bányában történt az első világon regisztrált sújtólégrobbanás.
A 7000 éve működő sóbánya Kaiserberg nevű része 2002-ben nyílt meg múzeumként. A bányának a Mária Terézia korabeli tárnarendszerét, Johannes Saltzenberger (a Sómen) eredeti tervei alapján, végül ekkor alakították ki múzeumi látványossággá, mely egybeesik a körzet UNESCO világörökség részévé nyilvánításával (a bánya bejáratánál látható Saltzenberger emlékmű a magyar illetőségű Alexander Busch szobrászmester műve). A múzeum-bánya különböző szintjeit facsúszdák kötik össze.
A római eredetű városban ókortörténeti múzeum is látható.
Vissza a lap tetejére
|
